Egy érdekes levél 1945-ből

Hosszabb sorozatot írtam itt néhány hónapja Gábor Miklós édesapjának, Gábor Bélának zalaegerszegi mozijáról. Azóta a Zala megyei levéltárban újabb dokumentumokhoz jutottam, amelyekből ennek a történetnek az 1945/46-os utójátéka rekonstruálható. Ezek a dokumentumok nem mások, mint Gábor Béla levelei, amelyek nemcsak a mozi és a család története szempontjából érdekesek, hanem általuk bepillanthatunk az 1945 tavasza után formálódó új korszak légkörébe, mindennapjaiba, tehát történelmi forrásként sem utolsók.

Most azonban az apa leveleiből egy olyan vonatkozású részletet szeretnék megmutatni, amely Gábor Miklós első nagy művészi "kiugrásával" kapcsolatos. Ez pedig Michel szerepe volt Cocteau: Rettenetes szülők című drámájában.

A premiert 1945. szeptember 21-én tartották a Várkonyi Zoltán nevéhez fűződő Művész Színházban. Ennek az 1945-ben alapított, majd az államosításkor megszüntetett rövid életű, ám a magyar színháztörténet egyik legfontosabb színházának története maga is a korszak tükre. ITT egy jó összefoglaló olvasható róla, érdemes átböngészni!

A túlnyomórészt francia orientációjú színház egyik legfontosabb előadása lett Jean Cocteau 1938-ból származó darabja. Apáthi Imre rendezte, a díszletet Upor Tibor tervezte. A szereposztás a következő volt:

Sulyok Mária (Yvonne), Uray Tivadar (Georges), Gábor Miklós (Michel), Keresztessy Mária (Léonie), Szörényi Éva (Madeleine).

Az anyját alakító Sulyok Máriával

A későbbiekben majd fogok róla korabeli kritikát is idézni. Most azonban olvassuk inkább Gábor Béla levelének néhány mondatát, egy kis bevezetéssel:

A levél 1945. szeptember 26-án, tehát alig pár nappal a Rettenetes szülők premierje után íródott. Címzettje Baráth Ferenc, aki 1945 áprilisától 1947 nyaráig a Parasztpárt színeiben Zalaegerszeg polgármestere volt. Az író, újságíró, műfordító Baráth Ferenchez korábbi ismeretség fűzte Gábor Miklós apját, amint majd a levélrészletből is kitűnik, s akihez, mint polgármesterhez 1945 tavasza után jó egy évig több levelet is intézett egerszegi, Uránia nevű mozijának visszaszerzése ügyében.

A hosszú, gépírásos levél részletét két képben tudom megmutatni (rákattintva kinagyíthatók):

A levélből kitűnik, hogy hozzá a büszke apa egy köteg összefűzött kritikát is mellékelt az előadásról, valamint az is, hogy Baráth Ferenc már első sikerei előtt, talán még akadémista korában szép jövőt jósolt "Miki"-nek.

A második rész azért érdekes, mert az ekkor már az Egyesült Államokba készülő Gábor Béla korábbi filmes kapcsolatai révén amerikai filmsztárt szeretett volna fiából csinálni. Tudjuk, hogy valamikor 1946 körül valóban ki is utazott oda; várta feleségét és fiát, hogy követik, ám ők nem mentek. Az évet nem tudom pontosan, valamikor 1950 táján, de bizonyosan 1954 előtt váratlanul meghalt amerikai szállodai szobájában, miután kinti nagyszabású tervei kudarcot vallottak...

Így nem lett Gábor Miklósból amerikai filmsztár, pedig valaha, apja mozijában felnőve rájuk akart a legjobban hasonlítani...